|
LA PIADINA Romagnola |
|
 |
Ahogy különböző módon nevezik a piadinát:” piada, pie, pjida, piéda, pji, vagy pida romagnola”, ez egy búzalisztből, és sós vízből, vagy falvanként más hozzávalókból készült lepény. A hagyományos piada-t vékonyra nyújtják és lapos cserépedényben ( primitív korra emlékeztető módon) parázson megsütik.
Az eredmény egy tűztől barnított fehér pettyes nagy korong, kellemes ízű, omlós és lágy, ami fogyasztható a helyi szalámikkal, friss sajtokkal, salátákkal és természetesen, a romagnai Sangiovese borral.
|
|
Az egyszerű piadina receptje:
- 1 kiló liszt,
- 20 gr sütőpor
- 180-200 gr zsír
- 1 csipet só
- 1 fél liter tej
A piadina vidéki vàltozata: liszt, zsír, szódabikarbóna és cukor. A legrusztikusabb variáns zsír nélkül és tej helyett, vízzel készül.
|
|
TREBBIANO di Romagna |
|
.jpg) |
Fehér szemű szőlőből készült könynyű bor, a következő szüretig el kell fogyassztani.
A szőlőtőke eredete az etruszk-római időkre megy vissza, amikor a mocsarak lecsapolása után a hódítók ezeket a szőlőtőkéket telepítették Romagna vidékén.
Pier de Crescenzi 1305-ben írja: „van egy másfajta szőlő, az úgynevezett Tribiana, teli fehér, kerek, kicsi szőlőszemekkel, ami első évben nem ad gyümölcsöt, de később bőven terem.”
Évek hosszú során, a régi Trebbiano tőből népes család lett, melynek némelyik változata az erdetihez többé-kevésbé hasonló; sok helyen termesztik Italiában és más országokban (Franciaország és Kalifornia néhány részén). |
|
SANGIOVESE di Romagna |
|
 |
A borra való első utalás 1600-ból származik, amikor a Santarcangeloi Kapucinusok Kolostorában tartott banketten, XII.
Leo pápa és más illusztris személyiség jelenlétében, a barátok által szüretelt Sangiovese bort szolgálták fel.
A vendégeknek nagyon izlett a bor és tudni akarták a nevét. Egy szerzetes, hirtelen ötlettel így válaszolt: ”Sunguis di Jovis”(Sanjovese)=Jupiter vére.
Évek során, hála a kitűnő bortermelőknek, ez a bor lett Romagna szimbóluma. |
|
PAGADEBIT di Romagna |
|
 |
A ’Bombino Bianco’ fehér aprószemű tőke.
A bor meglepő neve abból ered, hogy mivel ez a szőlőtőke igen jól bírja a klíma változásait és bőven ad termést, a termelő könnyen ki tudta belőle fizetni a felvett kölcsönöket és kifizette adósságait.
Az volt a szokás, hogy szóban történt a fizetési megegyezés =Pagadett. |
|
ALBANA di Romagna |
|
 |
Az Albana fehérszemű szőlőtőke (ötszögű nagy a levele, sárga a szőlőszem héja). Az első bor Olaszországban, ami megkapta 1987-ben a D.O.C.G. címet (Garantáltan Ellenőrzött Név és Termőterület).
„Romagna szőke nektárának” eredete római időkből ered. Néhány Galla Placidia, Teodosio lányának korából való iratokban találtak rá utalást. Mások szerint, a bor a Romagnaba telepített Legionárusok származási helyéről, az Albani dombokról kapta nevét.
Minden valószinűség szerint, a név a világos színű, legjobb fajtájú fehér szőlőből ered. ’Albus= fehér= Albana.
A legenda szerint,amikor a szép szőkehajú Galla Placidia 435-ben a Forlí és Cesena közti síkságon lévő településre érkezett, a ragyogó szépségtől elámult falusiak egy egyszerű cserépkórsóba öntött csodálatos borral kínálták meg. Fellelkesülve ettől a nektártól,mely vérré vált ereiben,boldogan így kiáltott: „Nem ilyen szerényen kéne téged inni, hanem BERTI IN ORO,”(arany- ban inni)”, a fáma azt tartja, hogy azóta hívják Bertinoro-nak a falucskát, ahol a császárnő ivott a borból.
|
|
CAGNINA di Romagna |
|
 |
A “Refosco dal Peduncolo Rosso” vörösfürtű régi termesztésű szőlőfajta kellemesen édes vörösbor,a szüret után azonnal iható.
A bizánci uralom óta termesztik, Dalmáciából és Isztriából importálták, a mészkővel együtt, melyből a korabeli ravennai műemlékek épültek.
A XIII. században találunk először említést erről a tipikus borról, utalással a Friuliban termesztett borra (barbatello di Isztria vagy Carso vagy Refosco d’Istria /Carso), amely Forí zónájában a Cagnina nevet kapta.
|
.jpg)
