Boràszat és gasztronómia Olaszorszàg Romagnaban

Az egyszerű piadina receptje:
- 1 kiló liszt,
- 20 gr sütőpor
- 180-200 gr zsír
- 1 csipet só
- 1 fél liter tej

A  piadina vidéki vàltozata: liszt, zsír, szódabikarbóna és cukor. A legrusztikusabb variáns zsír nélkül és tej helyett, vízzel készül.

Pier de Crescenzi 1305-ben írja: „van egy másfajta szőlő, az úgynevezett Tribiana, teli fehér, kerek, kicsi szőlőszemekkel, ami első évben nem ad gyümölcsöt, de később bőven terem.”

Az Albana fehérszemű szőlőtőke (ötszögű nagy a levele, sárga a szőlőszem héja). Az első bor Olaszországban, ami megkapta 1987-ben  a D.O.C.G. címet (Garantáltan Ellenőrzött Név és Termőterület).

„Romagna szőke nektárának” eredete római időkből ered. Néhány Galla Placidia, Teodosio lányának korából való iratokban találtak rá utalást. Mások szerint, a bor a Romagnaba telepített Legionárusok származási helyéről, az Albani dombokról kapta nevét.
Minden valószinűség szerint, a név a világos színű, legjobb fajtájú fehér szőlőből ered. ’Albus= fehér= Albana.

A legenda szerint,amikor a szép szőkehajú Galla Placidia 435-ben a Forlí  és Cesena közti síkságon lévő településre érkezett,  a ragyogó szépségtől elámult falusiak egy egyszerű cserépkórsóba öntött csodálatos borral kínálták meg. Fellelkesülve ettől a nektártól,mely vérré vált ereiben,boldogan így kiáltott: „Nem ilyen szerényen kéne téged inni, hanem BERTI IN ORO,”(arany- ban inni)”, a fáma azt tartja, hogy azóta hívják Bertinoro-nak a falucskát, ahol a császárnő ivott a borból.

A “Refosco dal Peduncolo Rosso” vörösfürtű régi termesztésű szőlőfajta kellemesen édes vörösbor,a szüret után azonnal iható.

A bizánci uralom óta termesztik, Dalmáciából és Isztriából importálták, a mészkővel együtt, melyből a korabeli ravennai műemlékek épültek.
A XIII. században találunk először említést erről a tipikus borról, utalással a Friuliban termesztett borra (barbatello di Isztria vagy Carso vagy Refosco d’Istria /Carso), amely Forí zónájában a Cagnina nevet kapta.